A 29 éves Lyndsey Scott nappalait a kifutón tölti, éjszakáit szoftverfejlesztéssel. Első afro-amerikai fehérnemű modellként Calvin Klein, majd Victoria’s Secret szerződéssel szabadidejében egyszerre hét mobilappon dolgozott.
Kettő az Apple Store-nál elérhető, az egyik ugandai iskolásokat támogat. A sztereotípiáknak minden szempontból ellentmond, ezért különcnek tartja magát. Ahogy mások is: kamaszként és most is küzd az előítéletekkel, csak most másképp.
Lyndsey programozni a középiskolában kezdett, de sosem úgy gondolt erre, mint kódolás, hanem mint amivel vicces játékokat lehet kreálni. Két szakon diplomázott 2006-ban Massachusetts-ben: színművészetből és informatikából. Utóbbiból jobb eredménnyel, és szülei is erre próbálták ösztönözni. „Két évig hagytak szórólapokat az ajtóm előtt bármilyen számítógépes munkáról, amit csak találtak.” De inkább a modellszakmát választotta, ami 2009-ben meghozta számára az áttörést: az első afro-amerikai fehérnemű modell lett, aki Calvin Klein szerződést kapott. Innen vezetett az út a Prada, Gucci, Fendi és Louis Vuitton márkák kifutóihoz, végül pedig a Victoria’s Secret show-hoz.
Közben folytatta a programozást szabadidejében, Java++, Python, Objective C, és iOS programozási nyelvekkel dolgozott, és hét appot fejlesztett egyszerre. Az öccse szerint olyan, „mintha Gisele Bündchent és Bill Gatest kereszteznék. Ami elég fura, de ha megtörténhetne, az olyan lenne, mint Lyndsey”. A modell oldalán nemcsak portfoliója, hanem appjai is elérhetőek: http://www.lyndseyscott.com/#about. Az első az Educate! volt, amely Ugandában élő gyerekeknek segít támogatót találni oktatásuk finanszírozásához. Az iPort pedig ötvözve a modellszakmát a programozással modelleknek segít feltölteni és rendszerezni portfoliójukat, a papír-alapú bemutatkozó alternatívájaként. Egy appja pedig épp a programozást népszerűsíti Ryan Goslinggal. Lyndsey aktív a Stack Overflow oldalon, ahol programozók beszélnek szakmai kérdésekről, és pontokkal lehet értékelni a hasznosnak számító válaszokat. Több mint 1000 pontja van és 38 ezren látogatták meg profilját.
Nemcsak afro-amerikai modellként mutatkozik, hanem akár gyerekkori képeit is vállalja, hogy lássák, honnan indult. Egy Quora-n feltett kérdésre – „Milyen érzés vonzóvá válni annak, aki korábban nem volt az?” – válaszul posztolta középiskolai fotóját és egy mai képet a kifutóról. Megírta, hogy kamaszkorában sokat gúnyolták, és hamar ítélték meg tévesen. Elismeri, hogy mindig különc volt, de azt gondolta, attól még ő is van olyan menő, mint mások. Csak a főiskola évei alatt kezdett úgy kinézni, mint ma.
Annyiban más most, hogy az emberek már megadják az esélyt a bizonyításra, de sokszor összezavarodnak vele kapcsolatban, és most is egyfajta különcként tekintenek rá. Vagyis egyebekben a helyzet nem változott. A világ tényleg nagyon sekélyes, de senki nem érdemelné, hogy kizárólag külső alapján ítéljék meg – mondja. Tény, hogy vannak előnyei az életének: jól keres a külsejével, sokakat megismer, az emberek hallgatnak rá, nevetnek a viccein, és könnyebb férfiakkal ismerkednie. De megvannak a hátrányok is: a kifutóra szólító férfiak néha nemhogy nem köszönnek, de pejoratívan beszélnek róla, ahogy kisétál, néhány nő – bár nagyon kevés – utálja, és sok ember megdöbben, amikor megtudja, hogy nem üresfejű, hanem például appokat fejleszt. „Néha nagyon-nagyon dühös vagyok…úgy érzem, ugyanúgy kell bizonyítanom magamnak most, mint ahogy régen éreztem, hogy bizonyítanom kell. Nem tudok kifogni egy kis szünetet, azt hiszem.”
Szabad fordításban így ír erről: „Egyértelműen előnyöm származik a külsőmből. Mégiscsak egy modell vagyok. Általában a szépség és intelligencia nagyon hasznos dolog olyan alkalmakkor, amelyek megkövetelik tőlem, hogy érvényesüljek. Amikor szükségem van rá, hogy erősnek érezzem magam, megcsinálom a hajam, felveszek egy szép ruhát, sminkelek, és mindez hozzásegít egy nagy összeghez. Általában nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megvan ez a hatalmam. De amikor hazamegyek, és magam vagyok, rendetlen a hajam, és az új, frissen összetört szemüvegemben – amit ragasztószalaggal éppen átkötöttem (nemrég vette, de elaludt benne) – hajnali 3-kor programozok, újra a középiskolás önmagam vagyok, aki megdolgozik a pénzéért. Csodálkozom, hogy miért nem tetszettem régen, mikor még mindig ugyanaz vagyok? Most miért kedvelnek? Honnan tudom, hogy most kedvelnek? Tényleg kedvel bárki most engem?”
A modellszakmában eddig nem szívesen beszélt másoknak a kódolásról, csak mostanában kezdte lassan publikussá tenni hobbiját. „A szakmában sokszor egyszerűsítenek. Nem beszélnek rólam, vagy a végzettségemről. Bizonyos szempontból megértem, (itt) a fiatalság az igazi érték, nem a felsőfokú végzettség”. Új ügynöke viszont támogatja programozás hangsúlyozását. Szerinte a szakmában a fizikai adottság „csak az első lépés a küszöbig”, de a személyiség kombinálva más adottsággal vagy képességgel érdekes lehet a hirdetők és megbízók számára.
Lyndsay kedvence a Python programnyelv, ha készítene sajátot, ahhoz hasonló lenne. Most viszont csak az Objective C-vel dolgozik, és ezután a Python tudását frissítenie kell. A férfiak és nők közötti szakadékot a tudomány területén Lyndsay is látja, és szeretne segíteni abban, hogy több nő legyen a pályán, ezért foglalkozik lányok tanításával is. 13 éves volt, mikor kódolni kezdett, szerinte a lányok ebben a korban már fogékonyak rá, ha kapnak lehetőséget. Ezért is vállalta nemrég a Kódolás óráján való tevékeny részvételt, ahol ő is instruálta az idén világszerte 60 millió résztvevő diák egy részét videón keresztül. Az ő videója 20 millió letöltést ért, többségében lányok tanultak belőle.
Forrás: Monsoon Info Blog
Fotó: Monsoon Info Blog
