Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta legfrissebb jelentését az uniós távközlési piac helyzetéről. Magyarország jól áll, kivéve egyetlen területet: bár az infrastruktúra kiváló, a széles sávú mobilnetet alig használjuk.

Az Európai Bizottság (EB) tegnap tette közzé azt a jelentést, melyben értékelik az uniós távközlési piac és szabályozás 2012–2013-as helyzetét (2012 januárjától 2013 decemberéig).

A jelentés főbb következtetései a következők:

• bár a távközlési ágazat bevételei 2013-ban is csökkentek, a beruházások terén már beindult a növekedés
• a hagyományos telefonszolgáltatások helyét az egyre népszerűbb internetalapú (VoIP) telefonszolgáltatások veszik át
• az adatforgalom mennyisége nagy ütemben nő
• a mobiltelefonos hanghívás és adatforgalom ára magasabb az EU-ban, mint az Egyesült Államokban, ahol viszont többet is használják ezeket a mobilszolgáltatásokat, és emiatt mégis magasabb a felhasználónkénti átlagbevétel, mint az EU-ban
• a mobilszolgáltatásokhoz szükséges 800 MHz-es frekvenciasávok kiosztásának engedélyezését tekintve 2012-ben csak Dánia, Németország, Lettország és Málta érte el a kitűzött célokat – 2013-ra ez már 21 tagállamnak sikerült, de a késedelem jelentősen lelassította a 4G mobiltechnológia bevezetését az unióban
• tagállamonként eltér, hogy új hálózat kiépítésekor mennyi időbe telik a szükséges engedélyek beszerzése: néhány naptól több évig is eltarthat – ráadásul a hatóságok többsége még mindig nem tette lehetővé a kérelmek elektronikus benyújtását

Az EB alelnöke, Neelie Kroes így kommentálta a felmérés eredményeit: „Egyértelmű, hogy még hosszú út áll előttünk a valóban egységes piac megvalósításáig. Csökkentenünk kell a bürokráciát, és mind tagállami, mind uniós szinten jobban össze kell hangolnunk a szabályozást. A széles sávú infrastruktúra kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv mihamarabbi végrehajtása közelebb visz minket e cél teljesüléséhez, de ezen kívül is sok tennivalónk van még.”

Infrastruktúra

A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a passzív telekommunikációs infrastruktúrához való hozzáférés több tagállamban – így Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Franciaországban, Luxemburgban, Máltán és Lengyelországban is – fragmentált, bonyolult és nehézkes.

Fogyasztóvédelmi kérdések

Jelentős különbségek vannak a tagállamok között a számhordozhatóság nagykereskedelmi árában, vagyis abban, hogy mekkora összeget kell fizetni a versenytársaknak az előfizetők telefonszámának átadásáért.

Széles sávú rendszer

A legtöbb európai ország már kidolgozta a széles sávú rendszerekre vonatkozó terveit, Görögország, Románia és Ciprus jelenleg még a tervek véglegesítésének szakaszában tart. A tagállami széles sávú projektek finanszírozása vegyes képet mutat: állami támogatásként juttatott közpénzeket és uniós strukturális alapokat is igénybe vesznek forrásul.

Magyarország

A hazánk viszonyait bemutató részletes jelentés nem tartalmaz meglepetéseket: Magyarországon a különféle széles sávú szolgáltatások elterjedtsége és hozzáférhetősége a legtöbb esetben az uniós átlag környékén mozog – kivéve egyetlen területet, ahol jelenetős a lemaradás: a mobil széles sáv elterjedtségénél. A 61,1 százalékos európai átlaghoz képest a magyar penetráció csak 26,4 százalék, és ezzel az utolsó helyet foglaljuk el az EU tagállamai között. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a mobil széles sáv lefedettségét, minőségét és a fejlesztéseket nézve viszont inkább a ranglista elején járunk. Vagyis az infrastruktúra rendelkezésre áll, ám a fogyasztók nem veszik igénybe.

A jelentés részletesen bemutatja az elmúlt évek változásait és főbb eseményeit a távközlési piacon. Kiemelik, hogy bár a kormány már 2010-ben elfogadta a Digitális Megújulás Cselekvési Tervet (DMCST), ennek implementációja azóta sem történt meg. Még egy már jól ismert tényt érdemes kiemelni: habár az uniós illetékesek ennek felszámolására törekszenek, kivétel nélkül minden magyar szolgáltató blokkolja hálózatán a VoIP-hívásokat és korlátozza a videóüzeneteket.

Forrás: IT Café