Ha még nem vett idén ajándékot a gyereknek, vagy csak iszonyatosan vágyik egy replikátorra, amivel tárgyakat fénymásolhat, mindenképp kattintson. 

Nyomtató és szkenner

A 3D nyomtatás és a 3D szkennelés eddig jellemzően két különböző géppel valósult meg, egyrészt mert eddig nem nagyon volt hibrid eszköz, ha akadt, annak magas volt az ára (vagy nem is olyan rég még a hiánya volt fájó), illetve a tudása is problémás volt. Mégis, a legfontosabb tényező, ami miatt nincs minden háztartásban 3D nyomtató, az bizony a gépek és a kellékanyagok horribilis ára. Csak ezután jön az, hogy mire képesek a 3D printerek. Ezek ugyanis – bár térben dolgoznak – pontosan ugyanúgy működnek, mint papírral és festékkel operáló társaik – anyag kell neki, amivel dolgozhat. Az ABS műanyaghuzal, amivel ezek a gépek dolgoznak, amúgy normál esetben nem vészesen drága, azonban cikkünk tárgya, az XYZPrinting da Vinci 1.0 AiO kifejezetten költséges alapanyagot formáz aprócska klónokká (persze nem csak másolni tud, de a Star Trek életérzéssel lehet majd igazán jól értékesíteni, arra azonban még várni kell).

A szkenner működése közben a tárgyak lassan körbeforognak, ha pedig elkészült a digitalizálás, szinte a szkenner szoftverből küldhetjük is gyártásra a másolatot. Ez annyira fantasztikus, hogy John Biggs (TechChrunch) a készülék tesztje során elfelejtett saját tárgyakat alkotni, kizárólag másolt, amiből azért néhány dolgot mi is leszűrhetünk tanulságként. Például mindjárt azt, hogy porcelándíszeket nem teszünk a 3D nyomtatóba, és nem csak azért, mert a giccses kerámiánál csak a giccses műanyag cikibb, hanem mert a lézerfejek a fényes felületeket nem képesek normálisan digitalizálni – ahogy egyelőre még a nagyon vékony, apró részletekkel is akadhatnak problémák, ahogy ez elő is fordult Biggssel.

A fényes porcelánnal tehát nem bírkózott meg. De hiába tennénk bele például egy brióst, bár már egész jól állunk ételnyomtatásban, a da Vinci péksüteménye ABS anyagból nem okozna különösebb kulináris élvezeket. Cserébe viszont nagyon jó abban, hogy a sérülékeny, vagy problémás műanyag elemeket relatív könnyen lehessen többszörözni vele. Amit meg tud csinálni, azt mondjuk egész szépen megoldja, a da Vinci nem hagy maga után sorjás felületeket, tisztán köpi ki az elkészült műanyagdarabokat. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a saját otthonunkban egy ilyen gép duruzsoljon.

Mielőtt elárulnám az XYZPrinting masinájának legnagyobb dobását, tekintsünk még át néhány fontos tulajdonságot. Szoftverek terén nem érződik a 3D nyomtatáson a gyerekcipő. Két külön programot ad a cég, egyet a szkenneléshez, egyet pedig a nyomtatáshoz. Ezek elég egyszerűek, jól használhatóak, de természetesen használhatók a független szoftverek is, a Google SketchUp például gond nélkül együttműködik a készülékkel.

Pénz a kellékanyagban

A szkenneléshez egyébként ugyanoda kell betenni a munkadarabot, mint ahonnan majd a kész másolat is kivehető a folyamat végén. A szkennelés 5-10 percig tart. Eközben forog a modell és egy lézernyaláb segítségével rögzíti a formát a gép. A sikeres digitalizálás után lehet menteni a modellt, vagy egyből küldhető is a nyomtatási fázisba, ami hasonlóan a többi asztali 3D nyomtatóhoz, a tárgy méreteitől függően pár óra alatt elkészül. A legjobb és a legrosszabb még mindig hátra van. Kezdjük a jó hírrel. Ha nem akarunk, csak nyomtatni, akkor lehet kérni a gépet 3D scanner nélkül is, így 500 dollárba kerül. Scannerrel 799 dollár. Igen, nyolcszáz dollárért. Tavaly egy komolyabb színes lézernyomtató került ennyibe, ma meg már tárgyakat nyomtathatunk a pénzből.

Tegyük hozzá azok kedvéért, akik nincsenek tisztában a 3D nyomtatók átlagáraival, hogy az egyik legismertebb 3D nyomtatókkal foglalkozó cég, a MakerBot legolcsóbb 3D printere is 1 375 dollárba kerül, pedig azzal szkennelni sem lehet. Gyanús, nagyon gyanús, hogy egy cég ebben az iparágban 2014-ben nem közösségi finanszírozásból hozza be a működő tőkét, hanem önerőből éri el, amit. Aggódni azonban nem kell, máris elárulom, miért ennyire olcsó a da Vinci. Az eszköz működik, használata egyszerű. De mégis csak egy nyomtatóról van szó, idézzük fel az emlékeket. Igen, a kellékanyag. A papír ugyan nem tud beszorulni, de elfolyhat a műanyag, vagy beszakadhat a szalag, sok minden történhet itt is.

Kinek való?

Úgy tűnik, hogy ez a mindössze egy éves, tajvani cég lehet az első, amelyik vállalta a klasszikus printerek életpályamodelljét, azaz, hogy a kellékanyagokon hozza be a gép értékesítésekor bukott összegeket. Azokból viszont jó alaposan. A da Vinci AiO ugyanis kizárólag az XYZPrinting saját ABS vagy PLA műanyagából hajlandó dolgozni. Ebből van 13 különböző szín, de cserébe baromi drága. A hatszáz grammos tekercs 28 dollárba kerül, míg az univerzális alapanyagokból 20-30 dollárért már egy egész kilót adnak. Egyrészt tehát az ára, másrészt pedig ha a céggel valami történik, akkor a gépük is kuka, hacsak valaki nem kezdi el utángyártani a speciális műanyagot.

Egyelőre persze szó sincs arról, hogy csődön gondolkoznának az XYZprintingnél, sőt. Mivel a nyomtatójuk kifejezetten pontosnak számít, emellett relatív gyors és csöndes is (mindössze egy kis ventillátorzajra kell számítani). A türelmesebbek akár 100 mikronos pontosságot is választhatnak, a sietősök 400 mikronos felületi egyenetlenséggekkel kell majd találkozniuk. Még a 400 sem rossz érték, a MakerBot Replicator 2 tudja ezt, 2 790 dollárért. Ha kihúzzák pár évig, akkor ezen árak fényében sokaknak megérheti a közel 40 százalékkal drágább kellékanyag-ár.

A szkennelés fényes felületű tárgyak esetében szinte teljesen felesleges, a becsillanások és a visszaverődő lézer révén teljesen értelmetlen a használata, azonban matt felületű tárgyak esetében elfogadhatóan működik, egyszerűbb geometriai formák esetén pedig kifejezetten jól dolgozik. A Gizmodo is tesztelte a készüléket még november közepén, egy ügyes trükkel ellenőrizték a gép pontosságát: letöltöttek egy szabadon nyomtatható modellt, majd elkészítették. Ezután beszkennelték az elkészült darabot, majd újra kinyomtatták. A kép mindent elmond arról, hol tart ma a 3D nyomtatás.

A gép igazán kellemes ára ellenére sem tudjuk akárkinek ajánlani ezt a 3D nyomtatót, de azoknak, akik nem szeretnek várni az új technológiákra, akik szeretik elsők között használni az új kütyüket, azoknak érdemes elgondolkodni a da Vincin, az ilyen típusú emberek úgyis elég gyakran cserélik eszközeiket. Ha az életben nem akar azonban új 3D nyomtatót venni ezután, akkor maradjon a MakerBotnál, hosszútávon idegőrlő a fényes felületek okozta szkennelési nehézség, de a kellékanyagok árai is erősen felülárazottak. Cserébe egy pontos, relatív gyors és halk gépet kapunk, ami nem csak nyomtat, de másol is.

Forrás: IT Café

Fotó: IT Café