Social business. Nem „szociális üzlet” vagy „közösségi üzlet”. (Azok ugyanis egészen mást jelentenek.) A social business (SB) leginkább még a jövő, a jelenlegi gyakorlat, a szigetszerűen működő közösségi marketing – közösségi ügyfélszolgálat – közösségi HR meghaladása, a már régóta elavult vállalati modellek leváltása. Csak az a baj vele, hogy egyelőre csak kevesen értik, és még annál is kevesebben gyakorolják mindezt.

Aki naponta használja a közösségi médiát nehezen érti meg, mit nem lehet ezen érteni? Ami „kinn”, szabadidőben nagyszerűen működik, az miért ne működhetne „benn”, munkaidőben? Természetesen nem arról van szó, hogy a munkahelyen belül kellene a Facebookot, vagy a Twittert „tolni”, hanem hogy a közösségi hálózatokon természetesen és jól működő gyakorlatot kellene a vállalaton belül, annak szükségleteire szabva, biztonságos módon alkalmazni. Az információ azonnali közreadása, megosztása, értékelése, a közös munka, csupa olyan gyakorlat, ami sokkal hatékonyabbá tehetné a munkavégzést.Annak, hogy egy cég bevezesse az SB-t két feltétele van. Az egyik a megfelelő eszközök megléte, a másik a cégkultúra. Eszközökből nincs hiány, elég csak a Microsoft által másfél éve bekebelezett Yammert, vagy a másik óriás, a Salesforce.com versenyzőjét, a Chattert emlegetni. De rendelkezésre áll még vagy tucatnyi másik platform is, számuk egyre bővül. (Arról, hogy mit is kell egy ilyen szoftvernek tudnia, a Wikipedia cikkében olvashatsz. ) Ezek a vállalati közösségi platformok általában felhős szolgáltatások, vagyis szoftvert, a futtatáshoz szükséges „vasat” nem kell vásárolni, csak egy elviselhető nagyságú havidíjat kell fizetni. (Ez a felhasználók számától függ.

Kulturális problémák

Egy ilyen közösségi platformot sok vállalat, szervezet meg tudna fizetni – átlagosan egy pizza ára az egy emberre jutó havidíj. A nagyobb baj a kultúrával van, azt ugyanis nem lehet csak úgy megvásárolni. Ha ugyanis a vállalatnál dolgozó számára idegen a „nyilvános munka”, vagyis az, hogy mindent, ami mások számára esetleg hasznos lehet azonnal megosszanak a hálózaton keresztül, ha továbbra is saját gépükön, vagy saját osztályuk „F meghajtóján” tárolják dokumentumaikat, akkor esélye sincs az ilyen próbálkozásnak.

A social business forradalmasítja a belső folyamatokat, a partnerekkel és beszállítókkal való kapcsolatot. Ha sikerül megvalósítani. Az SB-projektek többsége ugyanis elbukik. A legtöbbet bizonyára az IBM tapasztalataiból lehet tanulni. Az elmúlt években már többször is nekifutottak az SB megvalósításának és… többször vissza is pattantak. Nagyon szimpatikus (és  követendő) hogy tapasztalataikat másokkal is megosztják. Az IBM-nél több, mint 400.000 ember dolgozik. Az öt földrészen, rengeteg városban és számtalan irodaházban dolgozó emberek a hagyományos módszerekkel még megtalálni sem képesek egymást. Óriási jelentőségű, ha kideríthető, hogy ki mihez ért, mivel foglalkozik, egy felmerülő feladathoz hol lehet „házon belül” szakértőt találni.

Nem kell azonban egy cégnek ilyen óriásinak lennie, hogy sikeresen használja a szervezeten belüli közösségi hálózatot, vagy akár közösségi együttműködésen alapuló „social business” modellt.

Az egészen kicsi cégeknél általában nem válnak el élesen a funkciók. Természetes, hogy mindenki tud mindenről, kicsit bele is beszél mindenbe. Azok is maguknak érzik a céget, akik valójában csak alkalmazottak. A növekedés során hamar eléri a cég azt a méretet, amikor megszűnik ez az állapot. Tapasztalatom szerint valahol 10-12 fő körül van az a cégméret, ahol már nem működik az asztal fölötti átkiabálás, ahol már nem működnek a közös ebédek, sörözések sem. Óhatatlanul elkezdődik az egymástól szeparált részlegek, a silók kialakulása. Az így kialakult „professzionális” szervezetek egyben kizárják a kívülről jött friss gondolatokat, megnehezítik az innovációt. A belső közösségi háló már egy ekkora szervezetben is óriási változásokat hozhat, hiszen a cégen belül bárki ráláthat, hozzászólhat valamennyi megosztható témához. (Az, hogy mi titkos és mi megosztható nagyon hamar megtanulható.) Kialakulhat egy olyan kultúra, ahol érdem a megosztás, fontos mások meghallgatása és ami hatékonyan megbeszélhető online, arról felesleges értekezleteket rendezni.

Egy nagy, több ezer fős céget éppen a szükséges kultúraváltás miatt lehet csak nagyon lassan, óvatosan átállítani az újfajta munkavégzésre. Egy-egy projekt-teammel azonban el lehet kezdeni a munkát. A social business egyelőre lassabban terjed, mint azt a szakértők jövendölték, de elterjedése az egész üzleti szféra elemi érdeke.

Forrás: SocialDaily, A cikkhez tartozó video itt tekinthető meg.