Nehéz eldönteni, hogy ez jó, vagy sem. Rengeteg szempont és vélemény áll szemben egymással. Van, aki még a robots.txt utasításait sem veszi figyelembe a mentés során.
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az internet nem felejt. Egyre több olyan szolgáltatás létezik, ami kifejezetten archiválásra jött létre, az egyik legismertebb és legnagyobb tartalommal bíró megoldás az Internet Archive. Akadnak azonban olyanok, akik az archiválás archiválásában hisznek, ezért jött létre annak idején az Archive Team, melynek első projektje 2009 elején indult. Máig a legnagyobbnak számít akciójuk a GeoCities életben tartásával kapcsolatban. Alapvető célkitűzésük, hogy olyan tartalmakról készítsenek biztonsági mentést, melyek egyébként eltűnnének. Kifejezetten megszűnőben lévő, vagy köztudottan leállításra ítélt oldalak élveznek preferenciát náluk, de többek között torrentekkel, közösségi oldalakkal, illetve nagyvállalatok szolgáltatásainak mentésével is foglalkoznak.
A csapatot indulásuk óta egyre növekvő figyelem, sajtóvisszhang, viták kísérik, melyeknek a legfontosabb eleme az, hogy nem így kéne csinálni. Az Archive Team (AT) embereit ez nem különösebben hatja meg, egyre duzzadó közösségük továbbra is figyelmen kívül hagyja az oldalgazdák passzív védelmi megoldásait (például a robots.txt sem állítja meg a crawlereket), sőt, arra buzdítják olvasóikat, hogy ők se törődjenek azzal, mit szeretnének a tulajdonosok. Hisznek abban, hogy ami az internetre felkerült, az bizony ott is marad, azt meg kell őrizni. Nincs mögötte publikus ideológia azon túl, hogy sosem lehet tudni, mi válik értékessé a jövőben. Hisznek abban, hogy amit az emberiség megalkotott, annak később még hasznát vehetjük. Korai előadásaiban az ötletgazda Jason Scott többször is utalt rá, hogy a történelemhamisítás, illetve a cégek által egyoldalúan meghozott döntések ellen küzdenek, amikor a halálraítélt oldalakat tükrözik.
A felejtéshez való jogról való lemondás érdekes és máig vitatott téma, főleg abban a tekintetben szokott előkerülni, hogy magánkézen lévő cégek azok, amelyek tárolják ezeket az információkat. Ahogy a tegnap megjelent Munka vs. közösségi oldalak, illetve szintén a héten publikált AVG azonosítást gátló szemüveggel kapcsolatos fórumokban is felmerült, például a biztonsági kamerák képeinek kezelésére konkrét törvényi szabályozások léteznek, melyek egzaktul meghatározzák, mennyi ideig, milyen célra lehet tárolni az adott tartalmakat. Az internetre került fotók, írások (stb.) esetében azonban nincs a kezünkben eszköz, sem azok eltüntetésére, sem pedig megőrzésére. Kénytelenek vagyunk elfogadni a szolgáltató feltételeit, vagy nem élni a lehetőséggel. Az Internet Archive, illetve akár az AT által végzett munka sok esetben hasznos, nekem is volt már olyan sajtóperem, amiben az Internet Archive védett meg attól, hogy az engem rágalmazással vádló cégnek adjon igazat a bíróság. Ezek az eszközök azonban arra is alkalmasak, hogy egy-egy rosszul sikerült, vagy elhamarkodott megnyilvánulásunkat örökre elraktározzák.
Az AT első gigaprojektjei között volt a starwars.yahoo.com mentése, ami 2009. december 23-án zárt be, de igazán akkor kerültek a figyelem középpontjába, mikor 2012-ben a Friendster 20 millió felhasználói fiókjából készítettek biztonsági mentést, ezzel 14 terabájtnyi adatot megőrizve az utókornak. A felhasználók egy része örült, hogy nem veszíti el emlékeit, sokan azonban a mai napig nem tudnak róla, hogy nem tűntek el azok az idők nyomtalanul. Az AT tehető felelőssé azért is, hogy a Google által bezárt szolgáltatás, a Reader tartalmai megmaradtak, csapat mégis arra a legbüszkébb, hogy nem hagyják a Yahoo-t csak úgy felfüggeszteni szolgáltatásait, így rendelkeznek mentéssel többek között az Upcoming, a Yahoo Messenger, a Blog, az Answers, a Movies, de még a Wap tekintetében is.
Nehéz eldönteni (talán nem is lehet), hogy amit az Internetarchive.org csapatához csak néhány szálon köthető lelkes archivátorok végeznek, helyes dolog-e. Miközben a Google is belement abba, hogy találatai közül az egyén kérésére töröljön bizonyos elemeket (legalábbis Európában), az AT és hasonló céllal működő társaik lehetetlenné teszik a felejtést. A Google keresési találataival kapcsolatban lehetett olvasni egy érdekes gondolatmenetet arról a lányról, akit brutálisan megvertek és megerőszakoltak, majd napokig ezzel a hírrel volt tele az offline és online sajtó egyaránt. Az ő esetében például nem arról van szó, hogy valami olyat tett volna, amit később megbánt, hanem arról, hogy olyasmi történt vele, amit az internet térhódítása előtt egyszerűen elfelejtettek volna az emberek. Ha ma ez a hölgy állásinterjúra készül, számolnia kell azzal, hogy amikor a felvételiztető rákeres a nevére a keresőkben, az élete egy olyan intim részletére fog rálátni, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. A papíralapú újságok idején idővel teljesen kikopott a kollektív memóriából egy-egy ehhez hasonló eset, ő pedig megszabadulhatott volna a dráma hátborzongató részleteinek nyilvánosságától.
Az AT egyébként állítja, hogy megfelelő indoklás és értelmes párbeszéd révén eltávolíthatóak bizonyos tartalmak, hiszen mint mondják céljuk a kooperáció, nem valamilyen öncélú gyűjtögetős hóbortról van szó. Rengeteg olyan tartalmat gyűjtenek, melyek tényleg hasznosak lehetnek, többek között a Nokia szoftverboltjából is próbálják letölteni az összes alkalmazást, még mielőtt az Ovi Store bezár (2015 első felében). Jelenlegi projektjeik között van a Microsoft Clipart gyűjteményének klónozása is, de gyűjtik a Twitterre került képeket, az FTP oldalakat, illetve ahogy a bevezetőben említettük, archiválják az internetarchive tartalmát is (internetarchive.bak).
Számos olyan népszerű szolgáltatás áll le a (közel) jövőben, mint a RapidShare, a RadioShark, a Music Unlimited, a Google Helpouts, vagy az Orkut, ezekkel kapcsolatban is készülnek arra, hogy tovább élhessenek. Sőt, a Club Nintendo is bekerült a feladatok listájába azáltal, hogy a vállalat úgy döntött, legkésőbb szeptember végére teljesen leállítja a szolgáltatást. Ezen példák mindegyike fontos emlék, sokan örülnek majd, hogy nem veszítik el őket teljesen. Közben pedig az is egyértelmű, hogy érdeksérelem is éri a cégeket, akik nem véletlenül döntöttek a leállítás mellett. Hogy magyar vonatkozást is említsünk, az egyklikkes képmegosztó szolgáltatás, a noob.hu képei 2009-től kezdődően a bezárás pillanatáig megőrzésre kerültek az AT csapata által, ez nagyjából 13 500 fájlt jelent. A dolog érdekessége, hogy a robots.txt meggátolta a Wayback Machine és a Google mentését is, az Archive Team azonban (köszönhetően a kérés figyelmen kívül hagyásának) 6,8 GiB adatot tárol.
Nem esett még szó a jogvédett tartalmakról, melyek szintén nem okoznak fejtörést az AT csapatának. Nincsenek fókuszban ezek a tartalmak, azonban nem is kerülik őket. Miután a PirateBay eltűnni látszott, a teendők listájára gondolkodás nélkül vették fel a torrentoldal tartalmainak megőrzését is. Korábban is foglalkoztak hasonlóval, azonban ezzel a lépéssel újabb kört haragítottak magukra, konkrétan azokat, akik élen jártak a kalózoldal bezáratásában. Scott erről azt mondja, a kollektív emlékezet fontosabb, mint a kiadók jogai. Ahogy a nagyvállalatok sem tudtak mit kezdeni a csapattal, úgy azt várják, hogy a PirateBay akcióba sem fog beletörni a bicskájuk.
Forrás: IT Café
Fotó: Jason Scott, alapító (forrás: archiveteam.org)
