A képek mesterséges feldolgozása, elemzése számos területen nyithat új fejezetet. Nem véletlen, hogy a legnagyobb internetes cégek mind könyékig benne vannak a témában.

A technológiai fejlődés ma már ott tart, hogy akár két nagyon hasonló kinézetű kutyafajtát is könnyedén megkülönböztet egymástól a gépi kód, és alapvetően már kisebb hibaszázalékkal szelektálja témák szerint a fotókat a számítógép, mint egy ember. A legjelentősebb előrelépés viszont egy hozzánk szorosan kötődő területen, az arcfelismerésnél érhető tetten.

Mélyen az arcunkban

A Facebook például a DeepFace elnevezésű projektje keretében ért el komoly áttörést az utóbbi időben. Az algoritmus a hírek szerint 97 százalékos biztonsággal megmondja, hogy két különböző fotón ugyanaz a személy látható-e. A miheztartás végett: ez jobb eredmény, mint amire az FBI által használt Next Generation Identiciation rendszer képes.

A közösségi hálózat programja simán kiszűri a különböző szögekből, időjárási viszonyokból adódó különbségeket, köszönhetően annak, hogy több mint 120 millió (!) paraméter alapján dönt. A DeepFace-t a világ legnagyobb arcokból álló adatbázisán tesztelik. Utóbbi több mint 4 millió arcképből áll, összesen mintegy 4000 emberről.

Ami igazán érdekes, hogy a jelenlegi fejlesztési fázisban már akkor is kiváló eredményeket ér el a gép, ha a “célszemély” arca szinte alig vagy egyáltalán nem látszik. Például azért, mert egy maszkot visel, vagy a kamerának háttal áll. Az elemzőprogram ugyanis immár nem csak az arc különböző pontjainak távolságából tájékozódik, hanem hajviselet, testalkat, testtartás, sőt ruházat alapján is keresi az egyezéseket. Ez a módszer jelenleg 83 százalékos pontosságnál jár, és ez csak javulni fog.

A Google is mer nagyot álmodni

Egy hónappal ezelőtt, a cég fejlesztői konferenciáján jelentette be a Google a fotógalériákhoz kapcsolódó új szolgáltatásait. Bár sokak fülét a korlátlan tárhely ütötte meg, az izgalmasabb terület egyértelműen az automatikus képkategorizálás és intelligens keresés kiteljesedése volt.

A keresőóriás rendszere kategóriákra (emberek, helyek, dolgok), majd alkategóriákra bontja a kollekciót, ami már önmagában is különleges, mivel az applikáció mindezt automatikusan teszi. A dolog ott válik riasztóan érdekessé, amikor keresni kezdünk a saját portfóliónkban. Az ízletes kifejezésre ételfotókat, a szelfire pedig valóban szelfiket gyűjt egybe nekünk az algoritmus.

A személyek automatikus felismerése is figyelemre méltó mutatvány. Fotóink között az emberek részre kattintva például szép sorrendben kapjuk a rokonokat, barátokat, ismerősöket tartalmazó külön csomagokat, azokat előbbre rangsorolva, akikről több felvételünk van. Ez az algoritmus is elég jó eséllyel képes felismerni a személyt, még akkor is, ha szinte alig látszik valami az arcából.

Önkontroll

Érdekes módon a Google az arcfelismerésnél nem használja ki a máshol meglévő információkban rejlő lehetőségeket. Azaz hiba nélkül felismeri, hogy mondjuk a házastársunk melyik képünkön szerepel, de nem köti hozzá annak Google-fiókját. Pedig nyilvánvalóan technikailag képes lenne rá a rendszer.

Szintén érdemes megemlíteni a Facebookot, amelyik annyira tart a képfelismerésre adott esetleges negatív felhasználói rekcióktól, hogy a fejlesztés során kifejezetten tartózkodnak attól, hogy a közösségi oldal, egyébként páratlan adatbázisát használják. Mondjuk érthető is az óvatosság, hiszen például a fotók tagelésénél korábban is használt automatikus javaslatok rendszerét három éve vissza kellett vonni az európai adatvédelmi aggályok miatt.

Riasztó és izgalmas

A képfelismerési technológia ilyen elképesztő fejlődése természetszerűleg ellenérzéseket vált ki a privát szférájuk miatt aggódó felhasználókból. Hogy egy meglehetősen köznapi példát hozzunk, a tudományos-fantasztikus filmekben látott személyre szabott reklámok világa alig egy fél lépésre van innen. A megfigyelési botrányok korában az sem feltétlenül tölt el boldogsággal mindenkit, hogy bárhol jár, simán követhetővé válik. Még akkor is, ha folytonosan információt küldözgető mobilját gondosan otthon hagyja.