A brit Loughborough Egyetem munkatársai megtalálták azt a módszert, amivel a teljesen mozgásképtelen betegek is képesek kommunikálni.

Légzésfigyelés máshogy

Több módszer létezik a verbális közlés kiváltására, amire akkor van szükség, ha valakinek nem működnek a hangképző szervei, vagy egyéb okból akadályozva van ebben. A jelbeszéd az egyik legelterjedtebb módszer, de Stephen Hawking miatt az a metódus is ismert, amikor egy teljesen mozgásképtelen ember kap egy rá szabott, szoftverekből és hardverekből összeállított rendszert.

A Loughborough Egyetemen egy sokkal egyszerűbb és várhatóan olcsóbb megoldással igyekeznek segíteni azokon, akik nem csak a végtagjaikat, de akár a szemüket, az arcizmaikat, vagy akár a nyelvüket sem képesek mozgatni. Az Augmentative and Alternate Communication (AAC), azaz nagyjából kiterjesztett és alternatív kommunikációs eszközként emlegetett ötlet alapja a beteg lélegzésmintájának átalakítása beszéddé.

Azaz ez enyhe túlzás, hiszen nem közvetlen kommunikációról, hanem előre leprogramozott sémák aktiválásáról van szó a lélegzés segítségével. A beteg egy maszkot kap az arca elé és bizonyos ritmusban, illetve sebesség mellett vesz, illetve fújja ki a levegőt. A rendszerhez kötött számítógép ez alapján beazonosítja, hogy milyen mintát kapott, majd egy analóg-digitális szintetizátorral lejátssza az adott szövegrészletet (üdvözlés, bemutatkozás, elköszönés, stb.)

Tanulni is képes

A kutatást végző orvosok szerint a gép egy idő után képes tanulni is használójától, amivel a beteg ki tudja alakítani a számára leginkább megfelelő kommunikációs paneleket, készletet. Az AAC jelen verziója már most közel 100 százalékos biztonsággal ismeri fel a mintákat, amit a fejlesztés hátralévő egy-két évében tovább fog javulni.

Forrás: Bitport
Fotó: Bitport