A Youtube-ot Hurley, Steve Chen és Jawed Karim alapították. Az alapítók korábban már dolgoztak együtt a Paypalnél, így jól ismerték egymást. Az online videófeltöltésre és -nézésre szánt Youtube béta verziója 2005 májusában indult; elsőként Karim töltötte föl rá a saját, 19 másodperces videóját, a Me at the zoo-t.

Bár Hurley Valentin-napon jegyezte be a céget és a logót, egészen szeptemberig kellett várni, hogy egy videó megtekintése túllépje az egymilliót. A bravúr a Nike-nak sikerült; az egyik reklámjuk vírusként kezdett el terjedni a videómegosztón. Mire a Youtube december 15-én hivatalosan is elindult, már volt mivel büszkélkedni – és volt egy 3,5 millió dolláros csekkjük is, amit a Sequia Capitaltól kaptak.
Később bekopogtatott a Google egy jobb ajánlatottal: 1,65 milliárd dollárért megvásárolta a Youtube-ot.
(Szórakoztató lábjegyzet: a cégnek ekkor 65 alkalmazottja volt.)

A Google-től egy ilyen lépés nem szokatlan: ahol van egymilliárd dollár a párnacihában a Marsig elérő műholdasinternet-hálózat kiépítésére, ott másfelet is találnak egy videomegosztót fejlesztő cégre. Csakhogy a Youtube nem egy obskúrus, megfoghatatlan, hosszú távon talán hasznossá váló dolog volt: az előnyeit mindenki azonnal látta, a hasznát szintúgy. A leglelkesebb a Google volt: ők az internet evolúciójának következő mérföldkövét látták a szolgáltatásban.

Partner, pénz, politika

A Google a felvásárlás után leányvállalatként működtette tovább a Youtube-ot. Az operatív munkába nem szóltak bele, azt leszámítva, hogy pénzt is szerettek volna látni a befektetésből. A 2007-ben elindult Partner Program még a videókat feltöltő felhasználókat támogatta: a vírusvideóinkkal ezután már pénzt is kereshettünk. A New York Times cikke szerint ekkorra már voltak olyan felhasználók, akik hatszámjgyű bevételeket kaszáltak a Youtube-videóikkal – igen, dollárban. A What The Buck Show például olyan népszerű lett, hogy a műsorvezető, Michael Buckley még a rendes állását is otthagyta miatta.

A Google-től egy ilyen lépés nem szokatlan: ahol van egymilliárd dollár a párnacihában a Marsig elérő műholdasinternet-hálózat kiépítésére, ott másfelet is találnak egy videomegosztót fejlesztő cégre. Csakhogy a Youtube nem egy obskúrus, megfoghatatlan, hosszú távon talán hasznossá váló dolog volt: az előnyeit mindenki azonnal látta, a hasznát szintúgy. A leglelkesebb a Google volt: ők az internet evolúciójának következő mérföldkövét látták a szolgáltatásban.

Partner, pénz, politika

A Google a felvásárlás után leányvállalatként működtette tovább a Youtube-ot. Az operatív munkába nem szóltak bele, azt leszámítva, hogy pénzt is szerettek volna látni a befektetésből. A 2007-ben elindult Partner Program még a videókat feltöltő felhasználókat támogatta: a vírusvideóinkkal ezután már pénzt is kereshettünk. A New York Times cikke szerint ekkorra már voltak olyan felhasználók, akik hatszámjgyű bevételeket kaszáltak a Youtube-videóikkal – igen, dollárban. A What The Buck Show például olyan népszerű lett, hogy a műsorvezető, Michael Buckley még a rendes állását is otthagyta miatta.

A reklámok 2007-ben tűntek fel a Youtube-on – rémlik még? Kis, áttetsző téglalap a videoablak alsó részén, ami 10-15 másodperccel a videó elindítása után ugrik fel. Ez lett a Youtube valutája.

A Youtube-nál tudták, hogy a szolgáltatás üzemeltetése csak egy dolog; minőségi tartalomra is szükség van, ha versenyben akarnak maradni a többi videómegosztó portállal szemben.  Épp ezért próbáltak tovább terjeszkedni a mainstream média felé. Az NBC-t már 2006 februárjában megkeresték; úgy gondolták, a jó nevű médiavállalat kapni fog a lehetőségen, hogy átlépjen a digitális korba. Az NBC akkor még lepattintotta őket, de azóta már eltelt néhány év: ma már a Youtube-on is megtekinthető az NBC műsorkínálatának egy része, méghozzá a jogtulajdonosok jóváhagyásával.

2007-ben a Youtube szerződést kötött a CNN-nel; megegyeztek, hogy a 2008-as választások elnöki vitáját közösen fogják közvetíteni. A videómegosztó lehetőségeit nemcsak a választók, hanem a politikusok is felfedezték: a 16 elnökjelöltből 7 futtatott saját kampányt a Youtube-on. Egy évvel később, 2009-re már az amerikai kongresszusnak és a Vatikánnak is volt saját Youtube-csatornája.

Hadd szóljon az originálkontent

A legnagyobb zenekiadóknak nem tetszett, hogy boldog-boldogtalan feltöltheti a ki tudja honnan szerzett kedvenc videoklipjeit a Youtube-ra. A felháborodásuk érthető volt: a zenék és a klipek az ő jogtulajdonaik voltak, de hiába néztek meg egy videoklipet 20 millióan, ha ebből a kiadó egy fillért sem látott. A Youtube-nak viszont nagy szüksége volt a zenés videókra. Hogy mennyire, azt a legnépszerűbb feltöltések listája is jól mutatja: tíz videóból kilenc klasszikus videoklip.

A Youtube-nak végül sikerült megállapodnia a Vevóval; az ő kizárólagos joguk lett, hogy jogtiszta videoklipet tölthessenek fel a megosztóra. A Youtube-nak így megmaradtak a látogatók, a Vevo-exkluzív számok alapján pedig könnyű azonosítani, hogy ki mennyi jogdíjat érdemel a megtekintések után.

Az év filmjei

Az Oscar-díjak sorsáról az Amerikai Filmakadémia dönt, de a Youtube-on csak a közönségszavazatok számítanak. Ennek jegyében gyűjtöttük össze az elmúlt 10 év legjobb 10 filmjét – ezek voltak az adott év legnépszerűbb Youtube-videói.

2005 | Me at the zoo (17 millió megtekintés)

Jawed Karim kisfilmje volt az első, amit valaha feltöltöttek a Youtube-ra, így a matuzsálemeknek kijáró kíváncsiság övezi.

2006 | Evolution of Dance (290 millió megtekintés)

Csaknem 300 millió ember nem hitte el, hogy a humorista Judson Laipply tényleg ilyen hülyén tud mozogni. Ez mindenkit meglepett, de jól illusztrálta, hogy milyen ereje lehet az online videomegosztókra feltöltött anyagoknak.

2007 | The Show With Ze Frank

Csak egy jelentéktelen epizód, de ez volt az, amivel Frank beindította a saját vlogját. Frank volt az egyik első Youtube-híresség, és bebizonyította, hogy ezzel az online videomegosztós izével tényleg lehet sok pénzt keresni.

2008 | Bill O’Reilly Flips Out (10 millió megtekintés)

A Fox News műsorvezetőjének bazmegelős kirohanása még évekkel azelőtt történt, hogy feltették volna a Youtube-ra, hogy újabb milliók ismerjék meg. De az internet szerencsére nem felejt.

2009 | David After Dentist (128 millió megtekintés)

A kisfiú megy hazafelé az apukájával a fogorvostól. Hogy mi ebben az izgalmas? Kérdezzék meg a többi 128 millió embert, aki megnézte.

2010 | Justin Bieber: Baby (1 milliárd 137 millió megtekintés)

A Youtube hasznossága melletti érvek között szerepelni szokott az is, hogy a videómegosztó csinált nemzetközi sztárt Justin Bieberből. Ne felejtsünk el hálásak lenni érte.

2011 | Rebecca Black: Friday (75,8 millió megtekintés, az eredeti, mára törölt videóé jóval több)

A Fridayhez hasonló számokat már a tehetségkutatók selejtezőjében ki szokták szórni, így nem csoda, hogy Rebecca Black a Youtube-on sem slágergyárosként futott be karriert, hanem mém-és humor-alapanyagként.

2012 | Psy: Gangnam Style (2 milliárd 240 millió megtekintés)

Az emberiség csaknem egyharmada meghallgatott egy dél-koreai popszámot, és ez a bravúr senki másnak nem sikerült. Ha hihetnénk a nézettségi mutatóknak, mondhatnánk, hogy ez a popzene csúcsa, de akinek van füle, az nem tesz ilyet.

2013 | Do The Harlem Shake (53 millió megtekintés)

Megint egy zene, ami eredeti funkciója szerint értelmezhetetlen, úgyhogy az internet gyorsan mémet csinált belőle, és így baromi népszerű lett.

2014 | 10 Hours of Walking in NYC as a Woman (39 millió megtekintés)

Szaúd-Arábiában nyilván nem könnyű nőnek lenni, de a videó tanúsága szerint New Yorkban se. Csak az ottani mindennapokat fel lehet tölteni a Youtube-ra.

2015 | The Youtube Interview with President Obama (3 millió megtekintés)

Persze, még nagyon az év elején járunk, így korai lenne győztest hirdetni. De mégis, egy médiavállalat nem kívánhat többet, mint hogy tíz év működés után a világ vezető szuperhatalmának vezetőjét is le tudják ültetni egy interjúra.

Egy évvel később beindult a filmkölcsönzés is. Ekkorra már mindenkinek világos volt, hogy a Youtube nem akart megmaradni mezei videómegosztónak, így senkit sem lepett meg, hogy a Youtube a Netflix vadászterületére merészkedik. Ha valakinek, nekik sikerülhet: mostanáig befűzték a Disney-t, a Pramountot, a Warner Brotherst, az NBC/Universalt – csak sikerült! –, illetve a Sonyt.

Mindeközben nem feledkeztek meg a saját tartalom fontosságáról sem. A Next News Networks felvásárlása után 2011 márciusában a Youtube elindította a saját eredeti tartalmat szolgáltató oldalát is. Az All Things D akkoriban írt cikke szerint a Google több mint 100 millió dollárt fizetett több tartalomszolgáltatónak, hogy készítsenek exkluzív videókat a Youtube-ra.

A cégnél tavaly novemberben indították el a Music Key nevű előfizetéses zeneszolgáltatót, amivel kikapcsolt képernyőjű mobiltelefonon is hallgathatunk zenét. (A tervek szerint ez fogja leváltani a Google Play Music zeneszolgáltatását, az All Accesst.)

Egyes saját kezdeményezések, mint a 2013-ban indított Comedy Week és a Music Awards, nem arattak nagy sikert, de a Youtube-nak ekkor már havonta egymilliárd egyedi látogatója volt. Ennyien már egy vallás alapításához elegen lennének, nemhogy egy cég zökkenőmentes fenntartásához.

Élőben kapcsoljuk a történelmet

A 2011-es arab tavasz idején a felkelők sokat és szívesen használták a közösségi médiát, mivel ezek voltak az elérhető, cenzúrázatlan kommunikációs csatornák. A Youtube-on vírusként terjedő videók némelyikét több mint ötmillióan látták.

Ez az eset is megmutatta, hogy nem elvetélt ötlet nemcsak videomegosztóként, hanem közvetítő szolgáltatásként is gondolni a Youtube-ra. Nagyjából a forradalmi eseményekkel egy időben indult el a Youtube Live szolgáltatás, amivel élő közvetítéseket is nyomhattunk a videómegosztón.

A Youtube Live-val persze nem csak forradalmakat lehet bekamerázni: sok cég a hivatalos Youtube-csatornáját is használja élő műsorokhoz – például nyilvános sajtókonferenciákhoz. Időközben az egykor vonakodó NBC is beadta a derekát: a Youtube-bal közösen közvetítették élőben az interneten a 2012-es olimpia megnyitóját, illetve – a Youtube Elections Hubon keresztül – az augusztusban megrendezett amerikai elnökválasztást.

A videózás Facebookja

A Youtube sikere másokat is arra ösztönzött, hogy próbáljanak szerencsét a videómegosztó-piacon; nem véletlen, hogy ma már temérdek hasonló szolgáltatás elérhető. A Youtube sikerét viszont egyik sem tudta még csak megközelíteni se; az Egyesült Államokban ez a legnépszerűbb szolgáltató, a piaci részesedése 2010-ben 43 százalék körül mozgott. Azóta nem jelenhet meg úgy játékkonzol, okostelefon és táblagép, hogy a Youtube alkalmazás ne legyen rá feltelepítve; a szolgáltatás épp olyan megkerülhetetlenné vált, mint a közösségi oldalak piacán a Facebook.

Forrás: Index
Fotó: Lionel Bonaventure / AFP