A természetvédelmi szakemberek és szervezetek is igyekeznek kiaknázni az internet és a közösségi média nyújtotta előnyöket, hogy elősegítsék egy-egy terület vagy éppen állatfaj védelmét. A rengeteg webkamera mellett bizonyos állatoknak még Twitter- és Facebook-fiókjuk is van.
A házi kedvencekkel ellentétben a vadon élő állatok nyomon követése és megfigyelése nem olyan egyszerű. Ebben nagy segítséget nyújtanak a legkorszerűbb technikai megoldások, műholdas nyomkövetők és kamerák. Alkalmazásukkal nemcsak a kutatók tudják zavartalanul megfigyelni egy adott faj vagy ökoszisztéma mindennapi életét, hanem az érdeklődők is beleshetnek egy-egy állat életébe.
A Science folyóiratban júniusban megjelent két tanulmányban a szakemberek azt emelték ki, mennyiben járulnak hozzá maguk az állatok tudásunk gyarapításához. A legújabb hi-tech nyomkövetők és szenzorok nemcsak az állat fizikai helyzetét és mozgását rögzítik bármilyen közegben, hanem lemérik szervezete és környezete változásait is, ezáltal pedig nemcsak az ő, hanem néha az ember és a bolygó védelméhez is hozzájárulnak.
Az újabb kutatásokban például a fókák mélytengeri szakértőkké válnak; a gólyák vándorlási útvonalát napelemes GPS-készülékekkel követhetjük; egymással vetélkedő majomcsoportok mozgását lehet kielemezni; sőt, élőben figyelhető meg a pumák vadászata és mérhető le, milyen energiaköltséggel jár nekik meghatározott méretű zsákmányállatok elfogása. Mindezen megfigyelések nagyrészt a technológiai előrelépéseknek köszönhetőek, amelyek lehetővé tették a kisebb, kevésbé invazív, de hosszabb ideig kitartó nyomkövetők kifejlesztését.
A Science-tanulmány szerint az utóbbi évek egyik legalapvetőbb változása, hogy nem kell másodszor is befogni a nyomkövetős állatot az összes adat megszerzéséhez, mivel a készülék már műhold vagy más eszköz révén – még az óceán fagyos mélyéről is – haza tudja küldeni az információkat. A kihívás most már éppen az óriási mennyiségű adat kezelése, de egyben lehetőség is a fajok megfelelőbb védelmére és az otthonukul szolgáló környezet alaposabb megismerésére.
A valós idejű adatszerzés másik újdonsága, hogy a szakértők szinte azonnal reagálni tudnak egy állat viselkedésének megváltozására. Például Afrikában a GPS-készülék SMS-riasztást küld a parkőröknek, ha az érintett elefánt áthalad egy olyan területen, ahol korábban szembekerült a lakosokkal. Hasonlóan zajlik például Ausztrália nyugati partjainál a nagy fehér cápák megfigyelése is, ezáltal az emberek gyorsan kijöhetnek a vízből és csökken a cápatámadás kockázata.
A technika korszerűsödése ez esetben nemcsak a kommunikációt öleli fel, hanem a miniatürizálást is. A mai GPS-jeladók súlya alig 20 gramm, ami óriási változás a tíz évvel ezelőtti 250 grammhoz képest. Ennek folyományaképpen egyre kisebb termetű élőlények is megfigyelhetőek anélkül, hogy lényegesen beavatkoznánk életükbe. (Természetesen azért már azt is szemügyre vették, mennyiben korlátozza vagy éppen módosítja egy állat viselkedését ilyen eszközök használata, de egyelőre nincsen konszenzus a témában. )
A szárazföldi állatok követésénél némileg bonyolultabb és bizonyos szempontból izgalmasabb a tengerieké. Itt is létfontosságú a miniatürizálás, a vízi akusztikus nyomkövetőek ma már akár kevesebb, mint 1,4 grammot nyomnak. A lényeg, hogy a vadon élő állatok egyfajta globális érzékelőhálózattá válnak a kutatók szerint, ami lehetővé teszi, hogy jobb védelmet biztosítsunk nekik.
Nem utolsósorban a nyomkövetőknek köszönhető, hogy a házi kedvencek mellett vadállatok is a netes közönség érdeklődésének középpontjába kerülnek, ami ismét csak nagyobb körben tudatosíthatja, mely fajok vannak leginkább veszélyben, és hogyan lehetne rajtuk segíteni.
Az egyik legnépszerűbb alkalmazás révén például néhány fehér cápa hallatlanul népszerűvé vált a közösségi oldalakon. Az OCEARCH Shark Tracker alkalmazása közel valós idejű információkkal szolgál mintegy 130 cápáról – a nagy fehértől a pörölycápán át a tigris- és makócápáig – világszerte. A nyomkövetős halak révén háromdimenziós képet készíthetnek napi tevékenységeikről. A szakemberek reményei szerint ezzel sikeres védelmi és kezelési stratégiákat fejleszthetnek ki tanulmányozásukhoz.
Mivel az adatok összessége nyílt hozzáférésű, nemcsak a kutatók, hanem a cápakedvelők is követhetik a halakat. A mobilalkalmazással a felhasználók például gyakran tweetelnek kedvencük helyzetéről vagy éppen mozgásáról. A weboldal forgalma az utóbbi bő egy évben igencsak megugrott. A mobilalkalmazás iPhone-verziója 200 ezer letöltést hozott, Android-verziója 50 ezer aktív felhasználót nyert.
Egyes cápáknak több követőjük van, mint a hírességeknek. Például Lydia – ez az állat nemrégiben azzal került a címlapokra, hogy két év alatt 56 ezer kilométert tett meg – közel 20 ezer Twitter-követővel dicsekedhet. Mary Leenek, a 2012-ben a legelsők között felcímkézett halnak több mint 80 ezer követője van. Minden egyes alkalommal, amikor elhaladnak egy OCEARCH-bója mellett, az azonnal letölti adataikat, majd megjeleníti az alkalmazásban.
A rendszer a felhasználókat arról is értesíti, ha egy cápával végeztek, gyakran illegális halászatot űzve. A halászok ugyanis, mivel nincsenek tudatában cselekedetük illegális mivoltának, a nyomkövetőket gyakran visszajuttatják a szervezetnek. Az OCEARCH-projekt globális közösséget épített ki amatőr természetvédőkből, akiket nagyon is érdekel az általuk követett hal sorsa. A cápaszakértők pedig reménykednek benne, elősegíthetik, hogy megváltozzon a közvélemény viszonyulása a halak iránt. Már efelé mutat az is, hogy júliusban, amikor egy fiatal fehér cápa partra vetődött, az emberek nem megölni akarták, hanem segítségére siettek, és végül sikerült is visszajuttatniuk életterébe.
Mindennek ellenére a kutatók nincsenek egyszerű helyzetben a közvélemény támogatásának elnyerésére egy-egy fajnál, mert – ahogyan ezt már több tanulmány alátámasztotta – az emberek többsége továbbra is bizonyos fajokat talál vonzónak, ezáltal könnyebben rávehető védelmükre.
A PLoS One tudományos folyóirat júniusi számában éppen ezt vizsgálták Afrikában. Érdekes módon a közösségimédia-oldalra kihelyezett sok-sok faj közül a jól ismertek, az oroszlán, az afrikai elefánt és a leopárd „győzött”. Emellett ismét csak az derült ki, hogy a globálisan népszerű állatok a legtöbb esetben sajnos nem azok a fajok, amelyeknek leginkább védelemre lenne szükségük.
A Wildlife Conservation Society is jelentős előrelépést ért el Kínában a közösségi média felhasználásával. Néhány évvel ezelőtt a kínaiak szinte egyáltalán nem törődtek az afrikai elefántok hanyatlásával, holott az agyarukból készült termékek egy része pont ebben az országban landol, egyéb veszélyeztetett állatok testrészeivel egyetemben.
A szervezet kínai programjának szakemberei megpróbálták ledönteni az elefántcsont körüli mítoszt és rávilágítani a vadászat nyilvánvaló következményeire. Amikor 2014 januárjában a kínai hatóságok közel hat tonna elefántcsontot semmisítettek meg, a kínai közösségimédia-oldalakon – főleg a Vejpón (Sina Weibo), ami a Facebook és a Twitter kínai hibridje, valamint a WeChaten, ami a Facebook és a WhatsApp ötvözése – az embereket még mindig a helyi problémák érdekelték inkább.
A WCS 2013-ban kezdődött elefántvédelmi kampányának célja felvilágosítani az embereket arról, hogy az elefántcsont dísztárgyak és az elefántok kipusztulása között közvetlen összefüggés van. A kampány során végül több mint 8000 kínai írt alá egy petíciót az elefántcsont-kereskedelem ellen, és közel 235 millióan beszéltek róla a szociális és hagyományos médiacsatornákon, ami mindenképpen sikernek könyvelhető el.
Az egyik legsikeresebb kezdeményezés az Explore.org nevéhez fűződik. A nonprofit szervezet 2011-ben 50 kamerát helyezett ki világszerte különféle fajok élőhelyére a kínai pandáktól egészen a fóka-szigeti lundákig. Eredményeik szerint, amikor a barna medvék megkezdik a lazacok kifogását vagy éppen a jegesmedvék vándorlásukat, a Twitter teljesen felbolydul, szinte virtuális flashmobok alakulnak ki. A szervezet emellett pillanatfelvétel-készítési opcióval is ellátta oldalát, így a látogatók könnyedén megoszthatják az élő felvételekből kinyert fotóikat.
A tehetséges fotósoknak és a képmegosztó oldalaknak hála a kevéssé ismert, sőt éppen nem kedvelt fajok is egyre nagyobb támogatást kaphatnak. Nemrégiben járta be a világsajtót egy apró pávapókfaj mókás udvarlási tánca – amelyet rengetegen meg is osztottak a közösségi oldalakon -; a rovarok csodálatosan színes világát tárja fel és védelmüket mozdíthatja előre a rengeteg lenyűgöző makrofotó, amelybe lépten-nyomon belebotolhatnak a felhasználók, mint például ezen az Instagram-oldalon. Hasonlóan oszlathatja el a hüllők iránti félelmeket és keltheti fel a kíváncsiságot irántuk a fotográfia, hiszen a közösségi oldalak felhasználóinak egyik kedvelt időtöltése a fényképek megosztása.
A veszélyeztetett kétéltűek és hüllők védelmét segíti két, néhány éve útnak indított nagyobb projekt. A Global Reptile BioBlitz és a Global Amphibian BioBlitz közösségi oldalként funkcionál, ahová bárki feltöltheti fotóit azonosítás és tanulmányozás céljából. A kutatók nagy örömére nemcsak a jól ismert, hanem ritka, veszélyeztetett fajok képviselői is lencsevégre kerültek. A nagyobb publicitásnak azonban hátulütői is vannak, többek között pontos élőhelyük is napvilágra kerül, ezért a kutatóknak muszáj egyensúlyt találniuk az internet szabad használata és a ritka fajok védelme között. Mindezt úgy próbálják megoldani, hogy a rendszer automatikusan kitakarja a veszélyeztetett kétéltűek és hüllők élőhelyét.
Az ilyenfajta kezdeményezések elősegíthetik, hogy a „nemszeretem” állatok sorsa iránt is felkeltsék a közvélemény figyelmét, amiből mindenképpen profitálhat védelmük. Ezzel együtt viszont az utóbbi években a vadon élő állatok illegális kereskedelme iránti harcot folytató TRAFFIC több csempészhálózatot fülelt le az interneten, és úgy hiszi, hogy a kereskedelem egyre inkább a közösségi oldalak felé fordul. Ennélfogva a szakemberek is megosztottak a kérdésben: egyesek szerint az internet és a közösségi oldalak nagyon sokat tehetnek egy-egy jó ügyért, mások szerint viszont inkább meg kellene óvni az amúgy is veszélyben lévő fajokat az online-hírnévtől.
Forrás: PRIM hírek
Fotó: PRIM hírek
