Túllép a bejelölgetésen egy új hazai fejlesztés. A Linke a Facebook-profilokban már rendelkezésre álló, elképesztő mennyiségű profiladatra támaszkodik, és a közös érdeklődési terület alapján kínál egyedi tartalmat. Ha nagy lesz, jobb lehet bárminél.
Innovatív közösségi szolgáltatás indult – ezt a mondatot akár heti rendszerességgel leírhatnánk, ha közelről követnénk a Szilícium-völgy minden rezdülését. A néhány másodperces videóktól (Vine) a “reklámmentes Facebookig” (Ello), az üzleti hálózattól (Yammer) a mobilos társkeresőig (Tinder) rengeteg próbálkozás születik a közösségi kapcsolatok megreformálására. Egy új magyar kezdeményezés azonban visszájára fordítaná a közösségi hálózatok logikáját – bemutatkozik a Linke.
A rasszista ismerősök meséje
A Facebook (és a legtöbb közösségi oldal) alaplogikája, hogy a valós világban felépített emberi kapcsolatokat “digitalizálja”, vagyis az itt-ott megismert embereket jelöljünk be az oldalon, így hozzáférést nyerünk az általuk megosztott tartalmakhoz. A modell ragyogóan működik, ezt a magyarok tudják már az iWiW óta, a bejelölgetés, nézelődés/leskelődés csodálatos szórakozást kínál.
A megközelítéssel egy nagy probléma van: a hírfolyam minősége csak olyan, amilyen az ismerőseink által megosztott tartalmak minősége. Ha unalmas az ismeretségi körünk, akkor bizony a hírfolyam is olyan lesz (az unalmas jelző tetszőlegesen behelyettesíthető rasszistával, jobb- és baloldalival, homeopatával). A problémával a Facebook is küzd, a cég a hírfolyamot összeállító algoritmus finomhangolásával igyekszik az “újságot” relevánsabb, személyre szabott tartalommal feltölteni, ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy az oldal továbbra is hozott anyagból dolgozik.
A téma (jobban) összeköt
Az iWiW-Facebook paradigmán kívül azonban létezik más hálózat-szervező erő is, például a hasonló érdeklődési kör. Ezt aknázza ki például a Twitter, amely ezt a piaci rést szolgálja ki, az aszimmetrikus kapcsolatok (barátság helyett követés) lehetővé teszi, hogy nem az ismerőseinket, hanem az érdekes felhasználókat kövessük. Ahogy a Twitter-felhasználók mondani szokták: nem a barátokat követik, hanem azokat, akikkel barátok szeretnének lenni. A Twitter azonban elképesztően magas belépési korláttal küzd: a felhasználóknak kézzel kell összeválogatniuk a követésre érdemes embereket, majd ezt a listát folyamatosan bővíteni és karban tartani is kell.
Mi lenne, ha egy szolgáltatás a megosztások, lájkok története alapján automatikusan el tudná végezni ezt a feladatot helyettünk és virtuálisan olyan felhasználókkal kötne össze, akik érdeklődési köre a legnagyobb átfedést mutatja a mienkkel. Ez a Linke, a hazai kutatókból és programozókból álló startup, amely alapvetően átírná mindazt, amit a közösségi szolgáltatásokról és a felhasználókról tudunk.
Tartalom, a csali
A Linke működési elve pontosan a fenti bekezdésnek megfelelő: az oldalra a Facebook-fiókkal belépve a rendszer kiolvassa a megosztásokat és lájkokat, majd összeállítja azon felhasználók listáját, akik ugyanezeket a cikkeket, oldalakat, filmeket, könyveket szeretik és osztják meg. A rövid ideig tartó adatfeldolgozást követően pedig elkészül a saját Linke-hírfolyamunk, ahol a “lelki társaink” által megosztott tartalmak sorakoznak. A megközelítés azt ígéri, hogy ezek sokkal relevánsabbak lesznek, mint amit a családtagjaink, munkatársaink, osztálytársaink és egyéb ismerőseink osztogatnak meg Facebookon.
A szolgáltatás a kiszolgált tartalmakat a felhasználók közelsége és a megosztások gyakorisága alapján számolja – az oldal tetején mindig az adatbázisban található, legmagasabb belső pontszámot kapó tartalmak jelennek meg, csökkenő sorrendben. A végtelenített lista legalján így elvben a tőlünk (profilunk alapján) legtávolabb álló tartalom áll, a beolvasott sok millió tartalmi egység miatt persze azt garantáltan nem fogjuk látni.
A statisztikai alapokon működő rendszer Achilles-sarka nyilván a felhasználói szám. Ha sokan használják a szolgáltatást, akkor a nagy mintából viszonylag sok, hozzánk hasonló profil akad, így viszonylag könnyedén talál a rendszer releváns tartalmakat. Egyelőre azonban még nem ez a helyzet, a Linke mindössze néhány ezer regisztrált felhasználóval rendelkezik, így van esély arra, hogy nincsenek még a rendszerben hozzánk nagyon közel álló, az érdeklődési körben magas átfedést mutató felhasználók, így a releváns tartalmak sem annyira relevánsak – még. Ahogy az adatbázis folyamatosan épül, ennek egyre kisebb az esélye, de mi saját tesztünkben pont ilyenbe futottunk bele.
A szolgáltatást fejlesztő csapat tudományos vezetője, Gayer Zoltán kérdésünkre elmondta, hogy a Linke csak olyan adatokat szív át, amelyekhez a Facebook API hozzáférést ad. Ebbe a körbe bele tartoznak a különböző lájkok és az összes megosztott objektum is (képek, külső URL-ek), függetlenül attól, hogy milyen jogosultsággal, milyen körrel osztottuk azt meg. A Linke persze saját hatáskörben gondoskodik arról, hogy a zárt körbe megosztott tartalmak ne kerüljenek nyilvánosságra, a felhasználók közelségének meghatározásához azonban az ilyen linkeket is felhasználja.
B2B lehet az igazi áttörés
A Linke, mint közösségi szolgáltatás érdekes, és akár sikeressé is válhat, a mögötte dolgozó technológia azonban egyéb, rendkívül izgalmas felhasználási területre is ráhúzható. A klaszterezés, vagyis a tartalmak és felhasználók közelségének kiszámítása és ennek alapján csoportba rendezése olyan rejtett közösségeket tud feltárni, amelyeket még a társadalomtudósok sem látnak hagyományos módszerekkel.
Gayer Zoltán Linke-alapító, aki civilben a BKF szociológusa, már hónapok óta kutatja az adatokat, az eredmények pedig magukért beszélnek. A klaszterelemzés több, nagyon erős csoportot kimutatott, ezek tagjai között viszonylag magas az átfedés aránya, hasonló cikkeket osztanak meg, hasonló posztokat lájkolnak. Az egyik első ilyen például a szándékos elírásokból humoros bejegyzéseket kedvelők csoportja, vagy a különböző futballcsapatok rajongói klasztere. A tapasztalatok azt mutatják, hogy például az ultrákhoz való tartozás még akkor is könnyen kimutatható, ha valaki szándékosan nem lájkol (mondjuk munkahelyi megfontolásokból) foci-témájú cikkeket és bejegyzéseket, az átfedések jól kirajzolódnak más, a szubkultúra által általánosan kedvelt témák nyomán. Ez utóbbiak egyébként azok a meghatározó csomópontjai (node) a gráfnak, amelyekkel a klasztertagság könnyen definiálható.
Célzás az abszolút középpontra
A klaszterezéses eljárás nagy ígérete, hogy ki tudja mutatni az olyan, a csoport számára abszolút releváns értékeket és kulcstémákat, amelyek a külső megfigyelő számára láthatatlanok. Egyértelmű, hogy az ilyen rejtett témák a hirdetők számára elképesztően érdekesek tudnak lenni, hiszen olyan alternatív üzenetek építhetőek rájuk, amelyek szokatlan irányból, de nagy hatásfokkal érik el a közönséget.
Hogyan lesz ebből bevétel – tevődik fel a kérdés a startup kapcsán. A felhasználói adatok és az innovatív klaszterezési elemzés kombinációja több módon forintosítható – mondja Gayer. Egyrészt hirdetési felületként tud funkcionálni a Linke weboldala is, ahol a hirdetők egészen pontosan célzott reklámokkal tudják elérni a közönséget. Ehhez azonban jóval nagyobb látogatói számot kell elérni, így ez jelenleg a jövő zenéje.
Sokkal közelebbi az elemző-butik modell, vagyis megrendelésre egyedi elemzéseket és kutatásokat készíteni egy-egy célcsoportról. Ehhez csupán azt kell elérni, hogy a felhasználók belépjenek a Linke oldalára (például hírlevélből vagy interstitialból), ezt követően indulhat a felhasználók klaszterekre bontása és feltérképezése, ebből pedig jó eséllyel kibukkannak a további közös pontok, ízlések is.
Forrás: HWSW
Fotó: HWSW