Nézzük először a technológiai fejlődés vonzó oldalát: 30-40 éven belül – a Global Brain Institute nevű kutatócsoport tanulmánya szerint – az emberek tovább fognak élni, és egyre többen közelítik meg a tudomány és a gyakorlati tapasztalat által jelenleg a felső határnak tartott 120 éves kort. Márton István orvosprofesszor egy korábbi interjúban lapunknak megerősítette, hogy az emberi génállomány bizonyos – optimális – körülmények között lehetővé teszi a 120 éves életkort, de csak emberek töredéke tud élni ezzel. (Betelve az élettel. Hetek, 2009. május 29.) Érdekes módon ez a felső limit megegyezik a teo­lógusok következtetésével, akik az Ószövetség alapján úgy vélik, hogy ezt a korlátot maga Isten kódolta be az emberi testbe.

A hosszabb élettartam későbbi szexuális érést és halasztott gyermekvállalást eredményezhet. „Míg voltak olyan korok, amikor a rövidebb élettartam az »élj gyorsan, mert korán meghalsz« filozófiája alapján a gyors reprodukcióra ösztönözte az embe­reket, ma egyre inkább terjed az »élj lassan és halj meg öregen« szemlélete” – állítja Cadell Last a Business Insider által ismertetett tanulmányban. Ez a trend már ma is jól érzékelhető, mert a nyugat-európai társadalmakban a nők első gyermeküket átlagosan 29,5 éves korukban szülik, ami 5-6 évvel több, mint egy nemzedékkel korábban. Az Egyesült Államokban 1970-ben a gyerekek egy százaléka született 35 évnél idősebb anyától, míg ma ez az arány 15 százalék.

Ha pedig sikerül az egészségügyi kockázatokat jelentősen csökkenteni, nők tömegei halaszthatják el a családalapítást a negyvenes éveik közepére, sőt azon is túl. Ez pedig már alapvető társadalmi változást is hoz, hiszen megszakítás nélküli karrierlehetőséget kínál az egyetemről kikerülő nők számára. „A tudományos fejlődés felülírhatja a biológiai óránkat. Olyan változás előtt állunk, aminek következtében néhány évtized alatt nagyobb utat járunk be, mint a középkor óta eltelt időben” – mondja Last, aki szerint, ha hirtelen harminc évet előre lépnénk az időben, úgy érezhetnénk magunkat, mint egy keresztes lovag, aki a mi korunkba csöppent.

Versenyben a robotokkal

A technológiai fejlődés azonban nemcsak az életkort befolyásolja, hanem az életmódot is. A gyermekek nélküli évek, sőt évtizedek sokkal több szabadidőt teremtenek a legaktívabb életszakaszban az emberek számára, amiben nagy szerepet játszik az, hogy a fizikai munkafolyamatok jelentős részét robotok látják majd el – mind a termelésben, mind a társadalmi tevékenységekben. „Alapvető változás lesz, hogy az emberek a szabadidő egyre nagyobb hányadát a virtuális térben fogják eltölteni, ami viszont ma még beláthatatlan következményekkel jár majd az érzelmi, sőt a fizikai állapotukra” – állítja Last.

„2040-re a taxikat Google-robotok vezetik majd, a boltok online áruházak személyzet nélküli bemutatótermei lesznek, a call-centereket pedig intelligens robotok fogják működtetni.” Mindez ideális a munkaadók számára, hiszen a robotok után nem kell egészségügyi, nyugdíj- és egyéb járulékokat fizetni, nem mennek szabadságra, nincsenek szakszervezeteik és bérköveteléseik, nem kell HR-részleget fenntartani a velük való foglalkozáshoz és így tovább.

Ám bármennyire megkönnyíthetik az életet a technológiai változások, a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése új kihívások elé is állít bennünket. Ahogy a robotok kezdik feltölteni az álláshelyeket, emberek milliói érzik úgy, hogy feleslegessé válnak. Ez arra ösztönözhet sokakat – állítja a tanulmány –, hogy orvosi segítséget keressenek a teljesítményük fokozásához. „Gyorsabban akarunk gondolkodni, ezért memóriacsipeket ültettetünk be az agyunkba, fel akarjuk venni a versenyt a futószalag mellett is a robotokkal, ezért bionikus implantátumokkal igyekszünk a kezünk teljesítményét fokozni. 2040-re azok kerülhetnek a legjobb helyzetbe a piacon, akik vállalják ezeket a kockázatokat, és innovatív megoldásokkal »felturbózzák« saját testüket. Mindez azonban csak átmeneti megoldást hozhat a versenyhátrányunkra. Az alkalmazottaknak fel kell készülniük arra, hogy a jövőben sokkal kisebb biztonságot élvezhetnek munkahelyeiken, és olyan feltételeket is vállalniuk kell – például folyamatos éjszakai műszakot –, ami a fejlődés ellenére ronthatja az életminőséget” – figyelmeztet a tanulmány. A globális kereskedelem és a pénzügyi piacok folyamatos nyitva tartása miatt az ügyfélközpontoknak, tőzsdei brókereknek, szolgáltatóknak 24 órán át működniük kell, hogy a más időzónában élő ügyfelek és partnerek rendelkezésére állhassanak. A fő munkaidőnek egyszerre ki kell szolgálnia az amerikai, európai és ázsiai piacokat, és ez a trend már ma is érzékelhető.

Mindez a londoni Daily Mail által a témában készített infografika alapján 2050-re már lényeges fizikai elváltozásokat is okoz az átlagos férfi munkavállaló testében. A rosszabb látás, gerincproblémák és kisebb méretű nemi szervek a külső következményei a változásnak, míg a folyamatos versenyhelyzet és az állás megtartásáért való hajsza pszichés krónikus problémákat eredményezhet.

Bis Hundert und Zwanzig

„Élj legalább százhúsz évig!” – így szól a jiddis jókívánság, amelynek alapja a Bibliában, a Teremtés könyvében található kijelentés: „…legyen (az ember) életének ideje százhúsz esztendő.” (Mózes I. könyve 6,3) Isten ezt Noénak mondta közvetlenül az özönvíz előtt, és a Biblia leírása alapján a katasztrófa után néhány nemzedékkel már ez a felső korlát elkezdett érvényesülni. Az emberi élettartam az özönvíz előtt nagyságrendekkel hosszabb volt, amit egészen a közelmúltig egyszerű túlzásként értékeltek a bibliakritikusok. Ádám leszármazottai közül az egyik ágat részletesen felsorolja a Biblia, és ebből kitűnik, hogy az özönvíz előtt 1000 év lehetett a felső határ – ezt senki nem lépte túl, de többen is megközelítették.

Ma már több tudományos hipotézis létezik ennek magyarázatára. Egyrészt a földi környezet sokkal kedvezőbb lehetett az élet számára, mint ma: bolygónkat a bibliai leírás szerint az atmoszféra felső határán nem a mai sérülékeny ózonréteg, hanem egy gigantikus vízréteg burokként védte a kozmikus sugárzástól („Legyen mennyezet a víz között, amely elválasztja a vizeket a vizektől. Teremtette tehát Isten a mennyezetet, és elválasztotta a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. És nevezte Isten a mennyezetet égnek…” – Mózes I. könyve 1,6–8). Az özönvíz apokaliptikus csapásában ez a hatalmas mennyiségű víz is a földre zúdult, ami nemcsak a hónapokon át tartó áradást eredményezte, hanem a Földet is megfosztotta természetes védelmétől. Noé után a várható életkor gyorsan csökkenni kezdett, míg néhány generáció múltán be nem állt a 120 éves plafon. (Ami a gyakorlatban még kevesebb lett, ahogy azt Mózes mondja: „a mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő…” – [Zsoltárok könyve 90,10]. Ez a több mint 3000 éve tett megállapítás egyébként a mai napig érvényes.)

A külső természeti adottságok mellett belső átalakulás sújthatta az emberiséget. Míg Ádám (és a belőle megalkotott Éva) tökéletes genetikai állománnyal és immunrendszerrel rendelkezett, az ember védett volt minden betegséggel és fertőzéssel szemben. Bűnbeesésük után azonban ezek a szuperemberek sebezhetővé váltak: nemcsak szellemük, de testük is megromlott. Ők már sérült genetikai állományt adtak tovább utódaiknak, majd azok is – nemzedékről nemzedékre. Ezt a „genetikai kopást” az özönvíz felgyorsította, majd részben a természetes körülmények, részben pedig Isten fent idézett beavatkozása következtében beállt a mai élettartam. Azóta a várható életkor ebben a sávban maradt. Csak a civilizációs és higiéniai körülmények befolyásolták azt, hogy az emberek 30–60 évet éltek meg (mint például a középkor nagy részé­ben, egészen a 19. század közepéig), vagy a várható élettartam kibővült a mai 70-80 évre.

Forrás: atv