Mobilfizetés volt már az is, amikor 15-20 éve operátorlogót rendeltünk a Nokia telefonunkra, de ennél ma már sokkal jobb lehetőségeink vannak arra, hogy telefonunkat használjuk pénztárcaként.

A szakemberek szerint sokan félnek használni a technológiát, mert kevésbé biztonságosnak hiszik. De nincs mese: az összes jel abba az irányba mutat, hogy hamarosan önnek sem kell majd több pénztárcát vennie.

A mobilos fizetés bizonyos formái már életünk szerves részét képezik: ezt a fizetési módot választjuk akkor, ha egy alkalmazást vásárolunk a Google Play-ben vagy az App Store-ban, ha SMS-ben fizetünk a parkolásért, vagy akkor, ha egy appon keresztül rendelünk meg és fizetünk ki egy terméket egy webáruházban.

Az okostelefonok fejlődésének köszönhetően az utóbbi években egyre több készülékben adott a lehetőség arra, hogy a pénztárcánkat a mobilra költöztessük. Az NFC technológia alkalmazása, vagyis az érintés nélküli mobilfizetés semmivel sem bonyolultabb, mint amikor egy bankkártyát húzunk le a pénztárnál, a felhasználók egyelőre még vonakodnak attól, hogy áttérjenek erre a megoldásra. Pedig a mobilfizetés nem újkeletű dolog, az életünknek közel 20 éve szerves részét képezi.

Oplogó, csengőhang

A mobilfizetési lehetőség jóval az okostelefonok felbukkanása előtt jelent meg. A hazai mobilszolgáltóknál a 90-es évek második felében váltak elérhetővé a kifejezetten vásárlási célra elkülönített egyenlegek. A felhasználók ezekből fizethették ki az akkoriban megjelenő emelt díjas SMS-eket, amikért cserébe valamilyen mobilos szolgáltatást kaptak. Ez többnyire az operátorlogókat és csengőhangokat jelentette. Ez a lehetőség, vagyis, hogy mobillal fizessünk az eszközre letöltött tartalomért ma is adott, csupán a vásárolt szolgáltatás változott meg: nem csengőhangokat töltünk le, hanem alkalmazáson belüli vásárlás (in app purchase) néven egy újabb pályát egy mobilos játékban, vagy egy új fegyvert a főhősnek.

Később fizikai világban elérhető termékekre és szolgáltatásokra bővült a mobilfizetés hatótávolsága, így lehetőség nyílt arra, hogy egy SMS-sel, vagy telefonhívással vegyünk például parkolójegyet, adjunk fel hirdetést, indítsunk parkolást, vagy vásároljunk autópálya-matricát.

A mobilok fejlődésének köszönhetően aztán a 90-es évek végén megjelentek az első olyan készülékek, amelyekkel már internetezni is lehetett. A WAP-protokollnak köszönhetően már nem a telefon egyenlegéből, hanem bankszámláról vásárolhattak a felhasználók, amit az adatfolyam megfelelő titkosítása tett lehetővé. Az OTP és a CIB Bank a 2000-es évek elején fejlesztette ki saját wapos internetbankját, amit egészen az érintőképernyős mobilok elterjedéséig, vagyis 2010-2011-ig működtettek.

Az NFC lehet a nyerő

Nagyjából ezekben az években, tehát még az okostelefonok tömeges elterjedése előtt már voltak már próbálkozások a hazai mobilfizetés beindítására, ekkor még egy bank egy egy mobilszolgáltató együttműködésén alapulva. “Ezek korlátja az volt, hogy le kellett cserélni a korábbi SIM-kártyát, ám komoly hátrányt jelentett, hogy használatához egyszerre kellett a bank és a mobilszolgáltató ügyfele lenni. Az ügyféloldali belépési korlát mellett tovább nehezítette az elterjedést, hogy sok esetben a kereskedői oldalon sem volt meg a megfelelő infrastuktúra a használatához. Raádásul a technológia nem is volt gyorsabb egy hagyományos bankkártyás fizetésnél” – mondta el a hvg.hu-nak Deák András, a Libri-Shopline üzletfejlesztésési igazgatója, aki a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért (SzEK) egyesület elnökségi tagja is. Az okostelefonok megjelenésével újabb szolgáltatások indultak el, például a hazai Cellum fejlesztésére építő MasterCard Mobile, ami éppen néhány hete szűnt meg, helyét az itthon egyelőre csak a legnagyobb pénzintézet OTPay nevű digitális pénztárcájában elérhető MasterPass vette át.

A helyzet már csak azért is megérett a változásra, mert időközben szinte mindenki zsebében okos már a telefon. Erre reagálva a pénzügyi szolgáltatók saját mobilos alkalmazásokat adtak ki, így lehetőség nyílt arra, hogy a felhasználók ezek segítségével a korábbinál sokkal kényelmesebb módon indítsanak tranzakciókat. A pénztárca azonban ezzel még mindig nem költözött (teljesen) a mobilra, a szakértők szerint ezt a 2004 óta létező, de csak 2010-ben beindult NFC érheti majd el.

Lassan, de biztosan

Az itthon legtöbbek által a MobilTárca révén ismert technológia segítségével gyakorlatilag úgy vásárolhatunk a boltban, mint a bankkártyánkkal, azzal a különbséggel, hogy nem azt, hanem a mobiltelefonunkat használjuk. A Deloitte előrejelzése szerint egyre többen tesznek így a világon: míg 2014 közepén a használatban lévő, nagyjából 500 millió NFC-képes készülék csupán fél százalékát használták havonta legalább egyszer bolti fizetésre, addig 2015 végére a 600-650 millió ilyen eszköz 5 százalékára lehet ugyanez igaz.

Ez másfél év alatt óriási növekedést jelent, de még mindig nem áttörést: arról egyelőre szó sincs, hogy a mobilos fizetés hirtelen felváltaná akár a bankkártyás, akár a készpénzes fizetési formát. Pintér Róbert, az eNET kutatásvezetője a magyar helyzetbe avatott be minket. Azt mondta, a magyar lakosság jelentős része pénzügyileg igencsak konzervatív. “A készpénzes fizetést részesítjük előnyben, nem valószínű, hogy rövid időn belül többen használnák a mobilfizetési módot” – mondta a hvg.hu-nak a szakember.

Pedig biztonságosabb

Pedig a bankkártyát helyettesítő mobil jóval biztonságosabb a plasztiknál, elég csak arra gondolni, hogy a legtöbbek telefonját is egy felnyitó kód (vagy minta) védi. Azt viszont talán már kevesebben tudják – hiszen éppen félelmeik miatt nem is próbálták az alkalmazásokat –, hogy az egyszintű védelmet biztosító bankkártyákkal szemben a mobilfizetésnél van még egy védelmi vonal: a tranzakció lebonyolítását végző alkalmazás még egy külön PIN megadását is kéri.

Hiába azonban a technológia fejlettsége, ha az emberek nagy része nincs tisztában a lehetőségekkel. A mobilfizetés akkor fog elterjedni, ha nem csak, hogy biztonságosabb lesz, hanem annak is fogjuk érezni. Deák András szerint az, hogy egyre több, a biometrikus azonosításra képes okostelefon van a piacon, jelentős mértékben hozzájárulhat ehhez. “Az ujjlenyomat-olvasóval történő azonosítás még a PIN kódos azonosításnál is biztonságosabb lehet, így a felhasználóknak kevésbé kell tartaniuk attól, hogy ellopják adataikat és pénzüket” – mondja az SzEK.org elnökségi tagja.