Nem kell félni, nem a munkanélküliséggel akarnak ijesztgetni! Arról kellene gondolkodni, hogyan fogunk dolgozni néhány év múlva. Az alábbiakban Pécsi Ferenc cikke olvasható.

Te, aki valószínűleg évekkel fiatalabb vagy nálam, csak képeken, filmeken láthatod, hogyan dolgoztunk a kőkorszakban, vagyis amikor még nem volt minden asztalon számítógép.

Röviden elmondom: Aki menő volt, annak volt asztali telefonja. Természetesen ez csak belső hívásokra volt alkalmas. Csak a főnökök (és az előszobájukban csücsülő titkárnők) fértek hozzá a „városi” vonalhoz. (Ennek megfelelően „kintről” is csak őket lehetett közvetlenül hívni.)

Gépelni csak az arra kijelölt személyeknek kellett. Elképzelhetetlen volt, hogy középvezetőtől fölfele bárki maga gépelt volna egy levelet. (A másik oldal: Ismertem olyan cégvezetőt, aki még 2006-ban is titkárnőjének diktálta az emaileket, a kapott leveleket pedig kinyomtatva olvasta…) Nem hiszem, hogy bárki 30 évnél fiatalabb el tudja képzelni azt a sokkot, ami egy ismerősömet érte, amikor 1994-ben egy külföldi cégnél helyezkedett el. Elképedve mesélte, hogy még a szomszéd asztalnál ülő kollégával is emailben kell kommunikálnia. (Ma azt nézzük hülyének, akik cetliken próbál adatokat  átadni, vagy kinyomtatva tesz dokumentumokat az asztalunkra.)

Mindez most onnan jutott eszembe, hogy beleolvastam Jacob Morgan The future of the work (A munka  jövője) című könyvébe.

Tulajdonképpen észre sem vettük, de az elmúlt 10 évben elképesztően megváltozott a környezetünk. Globálisan behálózottak vagyunk. Egyszerre 2-3 (vagy több) digitális eszközt használunk. Napi 24 órát elérhetők vagyunk. Az egész életünket kipakoljuk a közösségi hálózatokra. Közben a munkahelyen szinte semmi sem változott. Vagy majdnem semmi.

Magánéletünkben a felhőben tartjuk levelezésünket, dokumentumainkat, fotóinkat, zenéinket. Működik. Munkahelyünkön még mindig a Z meghajtó Közös/Projektek/ Dokumentumok/Sanyi/2014/Fontos… az a hely, mely számunkra kijelöltetett. Távoli (esetleg mobilos) elérés? Jó vicc! Sok vállalati informatikus még mindig úgy tekint a felhős szolgáltatásokra, mintha maga a Sátán működtetné őket. Közben csak arról van szó, hogy átrendeződnek a feladatok, az IT többé nem a „vasak” fölötti uralomról szól.

Morgan könyvében természetesen nagy szerepet kap az együttműködésen alapuló szervezet. (Korábban erről önálló könyvet is írt.) Nagyon röviden ennek az a lényege, hogy a különböző, jobbnál jobb eszközöket csak akkor tudjuk egy vállalaton belül használni, ha ott arra alkalmas a légkör, kultúra. Másképpen a belső közösségi hálózatot, wikit, blogot, profilokat stb. összefogó fantasztikus (természetesen felhős) platform rövid idő alatt a szemétdombra kerül.) A kulturális változásokhoz idő kell. Szerintem 5 éven belül nem lesz általános a közösségi együttműködés.

A következő években tovább erősödik a globalizáció. Ha eddig még nem kellett indiai, török, bolgár, kirgiz kollégákkal dolgoznod – természetesen kizárólag emailban, videokonferencián, telefonon, akkor most majd kell. Szinte lényegtelenné válik, hogy egy globális szervezett melyik végpontján dolgozol.

Valószínű, hogy a munkára is óriási hatással lesz a dolgok internete (internet of things). A különböző eszközök összekapcsolása, egymásra hatása teljesen megváltoztatja megszokott munkamenetünket. Mindez egyáltalán nem futurisztikus elképzelés. A Gartner piackutató előrejelzése szerint 2020-re már 86 milliárd internetképes eszköz vesz majd minket körül.

Ezek az előrejelzések természetesen leginkább a nagy vállalatokra érvényesek. Arról, hogy mi lesz a kisvállalkozásokkal, illetve azokkal, akiknek nem jut az egyre csökkenő számú munkahelyekből, egy másik könyvet kellene írni.

Ha olvasol angolul, feltétlenül vedd meg a könyvet. Csak 11.99 dollár (Kindle kiadás) – másfél pizza ára.

Forrás: SocialDaily Magyarország